HTML

AnimeArt

Egy blog a japán vizuális kultúra rajongóinak, főleg saját tartalommal: Anime Music Video, novella, fanart, soundtrack-ajánlók. A csapat animeblogja az Animecomment.

Friss topikok

  • public hikikomori: Nagyon durva... bocs, nehezen tudok mit mondani... meggyőző... (2008.03.21. 10:03) Samurai Champloo - Obokuri Eeremui
  • : Az animemusicvideos az az oldal, amin nem elhanyagolható angoltudásommal sem tudtam kiigazodni. (2008.03.15. 19:31) 2008 legjobbjai
  • : wow, ez mi kapcsán került fel az Indexre? kedvencem: "Én egy perverz alkoholista állat vagyok" XD (2008.03.15. 19:12) Index videó

A Szürketoll naplójából

2008.03.03. 15:00 :: Nite

Nem emlékszem túl jól, nem akarok emlékezni az álmomra. Koromsötét az éjszaka, a hatalmas vérvörös hold alacsonyan függ az égen. Végtelennek tűnő ösvényen járok, apró kövek ütemesen, halkan csikorognak a lépteim alatt.

Itt az a szokás, hogy az álmunk után kapjuk a nevünket. Az én nevem jelentése kavics. Itt? A legelső, amire emlékszem erről a helyről, az egy rendetlen, szűk szoba, nagyon gyenge vagyok, és elviselhetetlenül fáj a hátam, a két lapockám között. Mire újra magamhoz tértem, kinőtt a szárnyam. Igen, az enyém, hozzám tartozik, tudom mozgatni. Repülni nem tudok vele, repülni csak a madarak tudnak. Ők átrepülhetnek a fal felett.

A városban Szürketollnak hívnak minket, a szárnyaink miatt. Az én szárnyam nem szürke. Az enyém fekete. Állítólag azért lehet, mert bűnökkel születtem. Ezért nem emlékszem az álmomra sem. Van még egy különbség, amiben mások vagyunk, mint a városiak: egy lyukas, sötétben halványan derengő fémkorong a fejünk felett, úgy hívják, glória. Így, szárnyakkal, glóriával, egészen úgy nézünk ki, mint a... mik is? Nem emlékszem.

A fal, a város... köztük elterülő mezők, erdők... a Régi Otthon, és a kolostor. Ennyiből áll, ahol élünk. Mindent körbevesz a fal, megkerülhetetlenül, megmászhatatlanul. Egyszer megpróbáltuk megmászni, de nagyon erős. Kivetette magából az ékeket, és amelyik Szürketoll csak hozzáér, megbetegszik. Nem ezt akartam, nem tudtam, nem tudhattam! Most úgy érzem, haragszanak rám. Ő nem haragudna, ő mindíg segített, amióta ezen a világon vagyok, a Szürketoll, akinek a neve sötét erdőt jelent.

Gyógyszereket hozott a kolostorból, amivel a szárnyaim kezelhettem, mostmár egyáltalán nem feketék. Lejárt itt az ideje, és elment, valahova a falon túl. Mindannyiunk ideje egyszer lejár, de én azt hiszem, soha nem jutok át a falon.

Koromsötét az éjszaka, apró kövek ütemesen, halkan csikorognak a lépteim alatt. Nem merek hátranézni. Érzem, hogy valami közeledik, és nagyon félek.

Festeni kezdtem, úgy tűnik van hozzá tehetségem. Megfestem akiket szeretek, a gondolataim, az álmaim. Az Álmom. Elütöm vele az időt, ami homokként pereg el az ujjaim között, gyorsan, nagyon gyorsan, túl gyorsan!

Nem merek hátranézni. Érzem, hogy valami közeledik, és nagyon félek. Néha már a hangját is hallom, nemsoká utolér, és akkor az én időm lejár ezen a világon, de én nem jutok át a falon.

A napokban találtam egy gubót Régi Otthon egyik eldugott szobájában. Új Szürketoll fog születni belőle hamarosan. Rég volt már, hogy új taggal bővült a családunk, úgy izgulok! Vajon milyen lesz? Remélem jó barátok lehetünk. Szeretném, ha úgy tudnék neki segíteni, mint annak idején Ő nekem. Szeretném, ha lenne valaki, akinek szüksége van még rám.

Szeretném, ha nem lenne már túl késő, ha lenne még annyi időm, hogy feloldozást nyerhessek a bűneim alól.
 

Szólj hozzá!

Címkék: haibane renmei

A bejegyzés trackback címe:

https://animeart.blog.hu/api/trackback/id/tr16359121

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.