HTML

AnimeArt

Egy blog a japán vizuális kultúra rajongóinak, főleg saját tartalommal: Anime Music Video, novella, fanart, soundtrack-ajánlók. A csapat animeblogja az Animecomment.

Friss topikok

  • public hikikomori: Nagyon durva... bocs, nehezen tudok mit mondani... meggyőző... (2008.03.21. 10:03) Samurai Champloo - Obokuri Eeremui
  • : Az animemusicvideos az az oldal, amin nem elhanyagolható angoltudásommal sem tudtam kiigazodni. (2008.03.15. 19:31) 2008 legjobbjai
  • : wow, ez mi kapcsán került fel az Indexre? kedvencem: "Én egy perverz alkoholista állat vagyok" XD (2008.03.15. 19:12) Index videó

A Szürketoll naplójából

2008.03.03. 15:00 :: Nite

Nem emlékszem túl jól, nem akarok emlékezni az álmomra. Koromsötét az éjszaka, a hatalmas vérvörös hold alacsonyan függ az égen. Végtelennek tűnő ösvényen járok, apró kövek ütemesen, halkan csikorognak a lépteim alatt.

Itt az a szokás, hogy az álmunk után kapjuk a nevünket. Az én nevem jelentése kavics. Itt? A legelső, amire emlékszem erről a helyről, az egy rendetlen, szűk szoba, nagyon gyenge vagyok, és elviselhetetlenül fáj a hátam, a két lapockám között. Mire újra magamhoz tértem, kinőtt a szárnyam. Igen, az enyém, hozzám tartozik, tudom mozgatni. Repülni nem tudok vele, repülni csak a madarak tudnak. Ők átrepülhetnek a fal felett.

A városban Szürketollnak hívnak minket, a szárnyaink miatt. Az én szárnyam nem szürke. Az enyém fekete. Állítólag azért lehet, mert bűnökkel születtem. Ezért nem emlékszem az álmomra sem. Van még egy különbség, amiben mások vagyunk, mint a városiak: egy lyukas, sötétben halványan derengő fémkorong a fejünk felett, úgy hívják, glória. Így, szárnyakkal, glóriával, egészen úgy nézünk ki, mint a... mik is? Nem emlékszem.

A fal, a város... köztük elterülő mezők, erdők... a Régi Otthon, és a kolostor. Ennyiből áll, ahol élünk. Mindent körbevesz a fal, megkerülhetetlenül, megmászhatatlanul. Egyszer megpróbáltuk megmászni, de nagyon erős. Kivetette magából az ékeket, és amelyik Szürketoll csak hozzáér, megbetegszik. Nem ezt akartam, nem tudtam, nem tudhattam! Most úgy érzem, haragszanak rám. Ő nem haragudna, ő mindíg segített, amióta ezen a világon vagyok, a Szürketoll, akinek a neve sötét erdőt jelent.

Gyógyszereket hozott a kolostorból, amivel a szárnyaim kezelhettem, mostmár egyáltalán nem feketék. Lejárt itt az ideje, és elment, valahova a falon túl. Mindannyiunk ideje egyszer lejár, de én azt hiszem, soha nem jutok át a falon.

Koromsötét az éjszaka, apró kövek ütemesen, halkan csikorognak a lépteim alatt. Nem merek hátranézni. Érzem, hogy valami közeledik, és nagyon félek.

Festeni kezdtem, úgy tűnik van hozzá tehetségem. Megfestem akiket szeretek, a gondolataim, az álmaim. Az Álmom. Elütöm vele az időt, ami homokként pereg el az ujjaim között, gyorsan, nagyon gyorsan, túl gyorsan!

Nem merek hátranézni. Érzem, hogy valami közeledik, és nagyon félek. Néha már a hangját is hallom, nemsoká utolér, és akkor az én időm lejár ezen a világon, de én nem jutok át a falon.

A napokban találtam egy gubót Régi Otthon egyik eldugott szobájában. Új Szürketoll fog születni belőle hamarosan. Rég volt már, hogy új taggal bővült a családunk, úgy izgulok! Vajon milyen lesz? Remélem jó barátok lehetünk. Szeretném, ha úgy tudnék neki segíteni, mint annak idején Ő nekem. Szeretném, ha lenne valaki, akinek szüksége van még rám.

Szeretném, ha nem lenne már túl késő, ha lenne még annyi időm, hogy feloldozást nyerhessek a bűneim alól.
 

Szólj hozzá!

Címkék: haibane renmei

Léha éjszaka

2008.02.28. 15:00 :: Khaos

Vámpír. Azok a csótányok odakinn azt hiszik tudják mi az.

Elengedte a függönyt ami visszalebbent helyére és eltakarta az utcafrontot, amit idáig nézett. Ő már tudta milyen érezni a halhatatlanságot, vágyni a vér után, és sóvárogni a régi vágyakért. Értette miért válnak a mesékben szörnyeteggé a hosszú évek után a főgonosz vámpírok, akik mindig visszatérnek, és még a hagyomános módszerek sem hatnak rájuk igazán.

Micsoda vicc. Ha lenne ilyen már rég nem az lenne a világ amilyen most.

Megfordulva széles vigyorral nézte a szajhát aki ruha nélkül, kívánkozóan nézett rá az ágyról. Tudta, hogy a nő csak azért bámulta úgy, mert látta a köteg pénzt amit neki ígért az estéért, de mégis vigyorgott miatta. Több sem kellett, hogy nekilásson a legjobb szórakozásnak amit idáig csak lelt a sötét városi éjszakákban. Újraéledtek a régi gyönyörök, majd amikor a kurva beleájult a fáradtságba, minden csepp vért kiszívott belőle.

A nők ízéhez nincs fogható, semmilyen formában.

-Látom szórakozni tudsz, poronty. - A nő nyakából kiszakítva magát kellett felugrania, és a pillanatnyi gyűlölet azonnal eltűnt. Megtorpant, majd a hulla görcsös karjában megbotolva vágódott hátra. A földre érkezve már megint önmaga volt, és simán kigurulta az esést a szék felé, amin a ruhája volt. A következő pillanatban már a nadrágja alatt volt a keze, és amíg a szemével a hang gazdáját leste, egyre csak a berettát kutatta. Elkerekedtek a szemei.

A vörös kabátos?! Megöltem! Ezüstöt használtam!

-Az nem elég. - A vörös karima alatt megvillant a beszélő fogsora, és a homályba burkolt arc groteszk vigyorba nyúlt. Felemelte a kezében levő pisztolyt, és pár nyikorduló hang kíséretében roppantotta össze.
A 'poronty' keze felhagyott a kutatással. Már egész testében remegett.

Valamit...

Hosszú évek passzív bénasága után zsigerei megmozdultak.

... érzek...

Régesrég érzett borzongás futott végig minden porcikáján.

Félek.

Lenézett a másik kezére. Elfehéretett ököllel markolta ledobott pólóját, és karja végig libabőrös volt.

Félek!

Elvigyorodott. Maga elé tartotta remegő karjait, majd kezei ökölbe szorultak.

Érzek!

Meg kell köszönnie. Meg kellköszönnie ezt az érzést. Az érzést ami mintha kikeltette volna a koporsóból amiben minden nap fekszik.

ÉRZEK!

Átvetette magát az ágyon, ordítva, mámorban úszva, minden porcikájában érezve a lüktető parazsat ami távol akarta tartani a másiktól. Még egy pillantás, és még egy az örömtől kipréselt röhögés. A kabátos sehol...


A jobb karján feküdt. A kar nem mozdult, de valami szokatlant még érzett vele. A balja is csillapíthatatlanul remegett de legalább mozgott. Feljebb küzdötte magát az ágyon, hogy láthassa, jobbjába szürke por ömlik abból a szétroncsolt lyukból ahol pár pillanattal azelőtt még a mellkasa volt.

Hideg...

Szólj hozzá!

Címkék: hellsing

süti beállítások módosítása